Autóépítés

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

 Már jó pár hét telt el azóta, hogy valaki feltette a kérdést, "Hol a Fiat?" Most. hogy így kérditek, tényleg, hol a Fiat? Ide tettem valahova... Hoppárécska!

 Igazán bosszantó tud lenni, amikor... És most jövök rá, hogy azt sem tudom milyen fedőnév alatt fut most az az anya, ami egy kalitkában lötyögve (csúsztatva) állítható egy nútban. Na, de mindegy, legalább tudom, hogy néz ki, venni meg nem szoktam, bár más sem és ez szokott a bosszantó lenni. Szükség lenne rá, de behegesztenek egy fix anyát, vagy olyannal is találkoztam már, hogy összecsavarozták az elemeket, majd összehegesztették a profilt, az anya meg bent forgott. Szedd szét ha bírod. Pedig

 Itt az ideje egy kis összesítésnek, ezért megteszem. Érkezett ide egy halom vas, meg szemét, amire azt mondták, hogy egy Mercedes 170V 1937-ből. Én is úgy születtem, hogy hittem az emberekben és az embereknek, de ezt már szépen, lassan kezdem kinőni. Tehát kétkedve fogadtam az autó típusáról szóló kijelentést, azt meg pláne nem akartam elhinni, hogy azért vettek két autót, hogy végül egy se legyen, ugyanis ez történt.

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.

Elöljáróban megjegyezném, hogy én még  nem láttam valós, jól használható motorszerelő kézikönyvet Bogármotorhoz. Van két általános szerelési kiadványunk. Egyik magyar, a másik "amerikai" nyelven íródott, de mind a kettőnél vannak értelmezési problémáim. A magyar jól észrevehetően más nyelvről lett fordítva, és sajnos a fordító szépirodalommal foglalkozhat főállásban, mert néha hatalmas technikai zagyvaságokat hord össze, de azt legalább művészeti alapossággal. A múltkor egy jó darabig nem jöttem rá, hogy a három néven megnevezett alkatrész egyet jelent. Persze az angolos könyv sem tökéletes. Teljes átfogó kritikát nem tudok gyakorolni felette, mert angolosan én távozni tudok nagyon, meg fajanszon trónolni. Viszont a képeket nagyon szeretem benne, sokig tudom nézegetni csörgővel a kezemben, miközben papit nyammogok. Ezért nem csoda, ha rögtön feltűnik, hogy "az így szereljük be" képen fordítva van a váltókarvezető lemez. Mit össze köpdöshet aki úgy teszi be. A fe

Nem veterán, még éppen csak nagykorú, de már minden nyavalyával meg van áldva a szolgálati Fordom. Amikor egy pár éve megvettem, éppen túl volt egy kormány-szervószivattyú  szimeringezésen. A mesterember a bordásszíj feszítőgörgőjének csavarját ferdén kapatta be, nem zavarta, hogy a tárcsa össze-vissza kabajtott, a szervóolaj pedig rendületlenül csordogált az egyik cső mellett, mert egy roncs csőbilinccsel volt rögzítve. Az olaj folyás nem okozott nagy romlást a látványban, hiszen a javítás előtt kiverődött olaj sem lett lemosva a motorról és a motortérből, ahol egy tenyérnyi helyet nem hagyott szárazon. A látvány mellé még párosult egy gyönyörű akusztikus hatás is, amit felénk kenetlen taliga effektnek hívnak. Miután kicseréltem a csőbilincset megszűnt az eresztés (nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem-e csak ennyi volt az összes hibája és nem kellett volna szimeringezni), de az eszeveszett nyikorgás megmaradt. Egy rövid tényfeltáró kutakodás után megleltem a nyekergés okát. A szivatt